összesen 2 órára mentem be, pedig lett volna még 5. egész egyszerűen képtelen voltam bentmaradni. eljöttem. francba..
jólvan gyerekek. azonnali hatállyal kirovok magamra egy ötnapos gép/társaság nélkülözést.
öt napig itt se leszek, meg sehol se, csak fészbukon, hogy halacskákatmegbababot etessek.
hétfőn vizsga. kedden jelentkezem, addig senki ne hívjon meg semmi, mert tanulok. bár buzdító esemesekre igényt tartok.
amúúúgy a tegnapi Patrikozás tökjó volt. bár a metrón letaperolt egy páwa, aki most HALNA ÉHEN! de ezt leszámítva tökjó volt minden.
nacsók.
Bálint hátát simogatva rájöttem, hogy nekem igazából hányingerem van. szerintem csak egy kicsit lepődött meg, mikor fél másodperc alatt átugrottam és beszáguldottam a vécébe. a sötétben, a hideg kövön térdelve azzal győzködtem magam, hogy csak undor, aztán egyszer csak _BLŐE_.
friss, még gyógyulgató nyelvpirszinggel öklendezni és hányni nagyon nem kellemes dolog, emberek. ez amolyan DO NOT TRY THIS AT HOME, KIDS.
miután 20percig öblögettem, Bálint kijött megnézni élek-e még.. ejj. főzött nekem teát én meg cserébe elküldtem aludni. amúgy egész este beszélgettünk, aztán szépen lassan elaludt, én meg olyan jól voltam mellette, hogy bentmaradtam.
ma dupla h.etológia. semmit nemtudok. remélhetőleg visszatér a szivacsagyam és elég lesz csak egyszer átolvasnom. régebben ment, most miért nem?
holnap találkozunk Patrikkal. höhöhö. kíváncsi vagyok, de valószínűleg nem lesz semmi különös.
pénteken pedig meglátogatom az öcsémet, mindenÁRON. még így is végigfut rajtam a hideg. Áron. Áron. Áron. 2 hónap.
gyerekeeeek. csak éljem túl ezt a hetet és minden rendben lesz. tudom. csak legyen már vége.
sajnálom, nem tudok ellenállni.
merje azt mondani valaki, hogy NEM ARANYOS. ááááááááá.
hát ő egy kismanóó. tündéri kismanó.
nagyon baba, én meg ma nagyon nem vagyok normális, sajnálom. :D
Kategória: mertmegérdemlem
nem vicc. ezt a gyümölcsöt itt tényleg KAKISZILVÁNAK hívják. nagy nehézségek árán, de kitaláltam.xd
vagyis a google találta ki. cos google is my best friend. <3
egy [szerintem] arab arc sózta ránk, mikor Bálinttal betértünk a kis boltjába pipadohányt venni. azt mondta finom és édes. hát miért ne vettünk egy zacsival. szó se róla, tényleg édes és finom is.
amúgy egy elég mutáns gyümölcs. úgy néz ki, mint egy paradicsom. narancssárgába. ha szétvágjuk, akkor meg egy alma, magok nélkül. narancssárgába. ízre is alma csak nem savanykás, édesebb.. és azt hiszem sokkal inkább olyan, mint egy sárgadinnye.
menő, mi? :D
áj láv kakiszilva. :]
Kategória: mertmegérdemlem
nyomorékok.
de 2:31-nél az I LOVE KELLY póló odavág :D
nem, amúgy nem vagyok az.
_
_
miután tegnap alaposan kiveséztem magamban ezt a fogalmat most megint előkerült. a szerelem múlandó, de nem lehet végleg eltüntetni. valamilyen szinten bennünk marad, mert az az ember, akibe egykor szerelmesek voltunk, soha többé nem lehet közömbös a számunkra. soha nem lesz olyan érzés Őt látni, mint mást. ez pozitív, mert azt jelenti, hogy az emberi kapcsolatoknak is vannak olyan fajtái, amik nem tudnak csak úgy elhalni. a fenti lány, amúgy tényleg irigylésre méltó. de én kevés vagyok ahhoz, hogy irigyeljem.
vajon mennyire volna rossz döntés, ha én ma nem mennék be? 20 percem van eldönteni. tiktakkk.
ellene szól, hogy fáj a torkom és a hajnali kis tornámtól moccanni se tudok. de..sajnos, muszáj volna bemenni pszichológiára.. áá. nem, nem, nem, nem.
oké nincs több időm. el van döntve. most az egyszer, legeslegeslegeslegutoljára emmus otthon marad.
jaj de rossz gyerek vagyok. de ígérem tényleg ez volt az utolsó ilyen, legalább tudok készülni művtörire..fújj.
unalmas vagyok mostában:D _
szóval miután befejeztem a lenti bejegyzést elvonultam fürdeni. a hajmosás kellős közepén megszólalt a mobilom. szóval szépen elzártam a csapot és kinyúltam a telefonomért, amit a fogkefém mellé tettem. beérkező hívás ::::> Patrik. húhú. felkapom.
- Haló!
- Szia.. húú Emma?
- Húú, Patrik. Hát őőő hogy…vagy?
- Igazából nem téged akartalak hívni, de..
- Áh, értem, akkor hümm.. nem is tartalak fel, nem para..
- Nem, ráérek. Megvagyok, és amúgy igazad volt, az eltések mind nyomorékok. Főleg a matekosok.
- Bizooony, én szóltam.
- És veled miújság?
- Semmi.. elköltöztem otthonról.. unalmas az életem.
- Tudom hallottam. Unalmas? Nehéz elhinni. Most is mindenki rólad beszélt, jól vagy-e.
- Mindenki?
- Hát pár közös ismerős..
- Volt egy kisebb balesetem.. de nem érdekes, igazából. Tudod, ájvillszörvájv.
- Nem zavarlak éppen? Érdekesek a háttérzajok.
- Hátterzajok? [hoppá... samponos lett a teló] Bocsi.. áh, tudod mit? Menjünk el valahova, valamikor, még a jövőhéten, ráérsz..?
- Hát nem tudom, mondjuk ezen a héten.. mindegy. Ráérek, szívesen.
- Klassz, akkor még hívlak.. mondjuk… valamikor holnap, ha tudlak, jó?
- Aha, oké, akkor nem is zavarlak…
- Inkább én, neked még telefonálnod kéne valakinek, azt hiszem.
- Tényleg, hát akkor szia és jóéjt meg minden.
- Sziáá.
pirosgomb.
szóval a jövőhéten még Patrikkal is össze fogok futni. nem éreztem kínosnak a beszélgetésünket, de így átfutva, az volt. nagyon is. hűha. na mindegy. remélem tudunk majd normálisan beszélgetni. mióta szakítottunk igencsak elkerültük egymást, a részemről nem direkt..
furcsa látni, hogy valaki aki egykor mindennél jobban szeretett és akit te mindennél jobban szerettél, most valaki mást szeret mindennél jobban, aki valószínűleg viszonozza is ezt. már, úgy értem ez egyáltalán nem rossz dolog, csak épp szokatlan az embernek. két éve már. csak mosolygás van, ha beszélünk. meg tőmondatok. hát igen, ilyen ez. múlik az idő. de azért irigylem őket. milyen boldogok.. mi is ilyenek voltunk? igen. éppen ennyire. őszintén szólva már nem is tudom, mikor jöttem rá; többé már nem hiányzik. de jó sokáig tartott, annyi szent. a sok “túlvagyokmárrajta” most elég szánalmasan hangzik, még nekemis, de akkoriban képtelen voltam elképzelni, milyen lehet nélküle. most meg pont fordítva. minden más lenne most, ha velem volna. de már nem akarok semmit se visszacsinálni. vicces, hogy most kezdem el felfedezni mi mindenen léptem túl ezidáig.
jobb későn, mint soha. bájdövéj, a jövőhéten meglátogatom az öcsémet, nemérdekel kit találok otthon mellette.
Kategória: complicated
(18:19) norcocore atti: :D:D
(18:20) tündérkór. öss: de folyon zabálok
más 4 kgt fogy a nyelvpc miatt
én meg kb ugyanennyit fogok felszedni…:D pedig amúgy nagyon fáj xd
(18:20) norcocore atti: nemszáámit nagykufferba jó pakolni :D
köszcs. xd.
_
miután most Bálint jobban lett, átjött Jancsi két spinével, akik alakra tízesek, de arcra az én skálámon a négyest se érik el. a fél órás iszogatásunk alatt sikerült levágnom, hogy a lányokat egyáltalán nem érdekli a kis nyilas-bak srác próbálkozása. de hát mit várt?! Bálint mellett ülve már a 15. másodpercben világossá válhatott volna a számára, hogy így már semmi esélye a lányoknál. szegénykém. igazából nagyon megsajnáltam. NEKEM volt kellemetlen nézni, ahogy szerencsétlenül próbált el egy amúgy “vicces történetet” elmesélni, miközben a két lányka Bálintot bámulta, igencsak nyálcsorgatósan. csak a móka kedvéért egy kicsit Bálinthoz simultam, hátha történik valami röhögséges. ééééééés igeeen, történt. először csak nagyokat hümmögtek, aztán az egyik elővette a mobilját és elkezdte szélsebesen nyomkodni. mikor végzett átadta a másik lánynak, aki miután átfutotta a kis rózsaszín készülék képernyőjét elkezdett hevesen bólogatni. gondolom valami olyasmi zajlott le, hogy “te ezek járnak? -igen! tuti! de azért menjünk biztosra.” abban a pillanatban kicsit távolabb húzódtam Bálcsitól, mire a bólogatóscsaj megkérdezte:
- és Emma.. mióta jártok Sztiffel?
nos akkor Bálintcica kérdőn nézett rám. én meg csak mosolyogtam. ó, hát mi már nem vagyunk együtt. erre a lányok diadalittasan összenéztek, de ez már nem kerülte el Bálint figyelmét és felhorkant. a kiscsibék meglepve néztek rá aztán olyanok hangzottak el, mint “hát elég nagy kár…”, vagy épp “tényleg? pedig tényleg azt hittük, hogy ti…” blablabla. mikor végül ránéztem Bálintra, láttam rajta, hogy már kezd fáradni és inkább hazaküldené őket, de akkor Jancsi állt fel, hogy ő most szépen hazamegy, mert valamit elfelejtett és még utána kéne nézni, aha,aha, és a lányok? a lányok még egy kicsit maradnának. megint Bálintot néztem, aki már felállt. kikísérte a srácot, majd beterelte a lányokat a szobájába, mert emmácska úgy döntött a számára elég volt belőlük. nem sokkal ezután áthallatszott az akusztikusgitár. ejnyeejnye. Bálintka, a gitár nélkül is odavannak érted.
de sajnos ma nincs itt alvás. a ház ura nem érzi már túl jól magát. én kísérem ki a lányokat, míg ő a konyhában dob össze valami ehetőt. az ajtónál a suncik utsó “remélemmégtalálkozunk-próbálkozására” rávágom, hogy énis-csá és puszi nélkül a rácsajtóért nyúlok. bunkóvagyemma.HEEEJJJ. :DDD
ez most senkinek se heppinájt. Jancsi még mindig szűz, ahogy az alacsonyabb Luca nevű lány is. a másik amúgy Orsi, ő már megüti azt a bizonyos ribanc-szintet, de ennek ellenére neki se jött össze ma. Bálintnak meg fáj a feje és salit enne, amit pont nem vettünk (csak paradicsomot meg ubit). és a kárörvendésen túl nekem sincs hepinájtom, mert az előbbi zöldségek egyikét se tudom kényelmesen elfogyasztani, ugyanis FÁJ A NYELVEM BASSZAMEG:d. azt hiszem nem sokáig lesz meg a nyelvpirszingem. de azért azt megvárom míg begyógyul normálisan, úgy biztos jobb, de akkor se marad sokáig, akármilyen jó.
